Egy kicsit magamról.. 

Életem minden szakaszában ott volt a művészet, az alkotás. Ott volt mikor öröm ért, mikor sikerélményem volt, és ott volt a rosszabb pillanatokban is, mikor veszteség ért, mikor mélyponton voltam. Mindig segített mikor már nem láttam a hullámoktól és úgy éreztem kisiklik az életem a kezeim közül. Mikor nem tudok szavakkal megfogalmazni egy adott érzést, azt képes vagyok papírra vetni és az által kommunikálni, hogy tudassam a másik számára mi van bennem. Van, hogy olykor megélünk egy fantasztikus sikerélményt, ilyenkor megállítanánk az időt, hogy örökre abban a pillanatban éljünk. Egyúttal életünk során tragédiákat is átélünk, rossz döntéseket hozunk és az ebből adódó leckéket egy életre szeretnénk megjegyezni. Mikor nem bírja az ember szavakba önteni amit érez, gondol, akkor fordul szakemberhez, hogy könnyítsen lelkén. Igaz, nem vagyok pszichológus és nem vagyok képes megállítani az időt sem, de képes vagyok vászonra vetni, ami benned van. A vászon pedig nem más, mint Te magad. A tetoválás által képes vagyok megalkotni belőled egy darabot, amit szeretnél megmutatni a világnak, hogy történt már jó és rossz is, de te még mindig itt vagy! Hiszen a tetoválás az örök lenyomat. Lelkünk lenyomata. Mikor rátekintesz emlékeztet életed örömeire, bánatára,a sikereidre, a hibáidra, s legfőképp arra, hogy ezek tettek azzá, aki vagy. Számomra nincs csodásabb dolog annál, mikor egy ember van olyan erős, hogy bőrén viselje lelkét. Ez az igazi oka amiért gépet ragadtam a ceruza helyett, hogy másnak egy örökre szóló ajándékot adjak, magából és magamból egy darabot, igazit, maradandót.